Gyógypedagógusként azt vallom, hogy minden emberben ott rejlik a fejlődés lehetősége, és megfelelő odafigyeléssel, megértéssel, támogató környezettel, illetve közösséggel mindenki megtalálhatja azt a biztonságos közeget, ahol saját tempójában kibontakozhat, és megtapasztalhatja a sikerélményt, valamint az elfogadottság örömét.

Pályaválasztásom kezdetén még nem volt egyértelmű, hogy a pedagógiai irány felé fordulok, több más szakmai lehetőség is felmerült bennem.

A későbbiekben, a különböző tapasztalatok és élmények hatására azonban fokozatosan körvonalazódott számomra, hogy a gyermekek tanítása és a segítő hivatás az, amelyben igazán el tudom képzelni az utamat.

Ezen felismerést követően jelentkeztem a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karának gyógypedagógia szakára. Egyetemi éveim alatt önkéntes segítőként részt vettem lovasterápiás fejlesztéseken, valamint az általam addig látogatott lovardában táborokat és gyerekfoglalkozásokat szerveztem. Az eközben megtapasztalt pozitív élmények hatalmasat lendítettek az akkor még kialakulóban lévő hivatástudatomon.

Az önkéntes munka örömét és előnyeit látva, gyakran éltem az aktuálisan adódó lehetőségekkel, amelyek során mindig arra törekedtem, hogy másokat segítsek és támogassak. A Somogy Vármegyei Kaposi Mór Oktató Kórház gyermekosztályán tartottam foglalkozásokat hosszabb ideig ellátás alatt álló gyermekek számára, ahol a célom az volt, hogy egy kis derűt és figyelmet vigyek a mindennapjaikba. A Magyar Vöröskereszt által részt vettem a MikulásGyár adománygyűjtő programjában, valamint több alkalommal látogattam és szerveztem közösségi programokat a mosdósi Kiss Ferenc Református Idősek Otthonában, ahol különösen megható volt megtapasztalni az idősekhez való kapcsolódás erejét.

Lassan 10 éve dolgozom a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Módszertani Intézményben, ahol sajátos nevelési igényű gyermekek nevelésével és oktatásával foglalkozom.

Ez a hivatás számomra nemcsak munka, hanem egy folyamatos tanulási és fejlődési út is, ahol minden gyermek, illetve fiatal egyedi világot és új kihívásokat képvisel.

Nagy öröm volt számomra, amikor adódott a lehetőség, hogy önkéntes segítőként bekapcsolódjak az Auti-klub szervezésébe és lebonyolításába, ahol Vida Attilával elsődleges célunk egy elfogadó, strukturált és biztonságos közeg kialakítása az autista fiatalok számára. A foglalkozások során egyaránt kiemelt figyelmet fordítunk az egyéni szükségletekre, a kiszámíthatóságra, valamint a folyamatos pozitív megerősítésre.