Munkatársaink
Szeifertné Győrfy Zsófia
Közösségépítés szolgálatvezetője, coach
Szeretnénk behívni a házba az embereket és megmutatni, azokat a kincseket, melyekkel itt gyarapodhatnak. Fontos számunkra, hogy jelenlétükkel, személyükkel ők is gazdagítsák az Irgalmasság Házát.
Célunk, hogy különféle programokon keresztül értéket adjunk akár információ, akár élmény formájában, melyeket az emberek itt közösségben, másokkal együtt tapasztalhatnak meg.
Olyan programokat, képzéseket szervezünk, melyek egyéni és társadalmi szinten is segítik az életben való eligazodást, és funkcionális támaszt, útmutatást adnak a hétköznapi küzdelmekhez.
A házban teret adunk a különböző testi vagy szellemi fogyatékkal élők közösségeinek is, és fontosnak tartjuk, hogy idővel minden korosztályhoz eljussunk és olyan programokat kínáljuk, amik érdekesek számukra és amelyeken szívesen részt vesznek, valamint illeszkednek az életkori sajátosságaikhoz.
Dr. Matykóné Szántó Mária
Csoportvezető, Alzheimer Café és Idősek Klubja
Dr. Matykóné Szántó Mária vagyok. Feleség, édesanya, nagymama, akolita .
Az életemet az emberek szolgálatába állítottam egészségügyi és szociális szférában. Boldog vagyok, hogy felkérést kaptam püspök atyától az Alzheimer Café és az Idősek Klubja vezetésére. Szívből remélem , hogy a 45 évnyi tudásom, tapasztalatom, a Jóisten segítségével a lehető legtöbbet tudja nyújtani az érdeklődőknek .
Szeretettel várok mindenkit!
Dr. Matykó Árpád
Csoportvezető, Alzheimer Café és Idősek Klubja
Dr. Matykó Árpád vagyok. Közel negyven éven át betegek gyógyításával foglalkoztam -mindvégig hitvesemmel együtt –
kórházban mint intenzív terápiás orvos, majd háziorvos voltam. Három gyermekünk és öt unokánk van. Tizenhat évvel ezelőtt szenteltek római katolikus diakónussá az újabb elhívás megerősítéseképpen.
Az Irgalmasság Házában ránk váró feladataink, mind az Alzheimer Café, mind az Idősek Klubja indítása, vezetése számunkra megtisztelő megbízás, hiszen a beteg emberek és hozzátartozóik segítése, gondozása, és az idős emberek támogatása egy jobb életminőség érdekében egész eddigi életünket meghatározó hivatás volt. Várakozással tekintek az új kihívás elé.
Fehér Jánosné (Márta)
Segítő munkatárs, Alzheimer Café és Idősek Klubja
1986 óta dolgozok az idősgondozásban. 1994-től egészen a nyugdíjazásomig a dombóvári Egyesített Szociális Intézmény igazgatója voltam.
Élethivatásomnak tekintem az elesett embereknek nyújtott segítséget, törődést.
2002 óta szakmai vizsgaelnöki feladatokat látok el, és több éven keresztül oktattam a demencia gondozóképzésben. Az ország különböző pontjain vizsgáztattam a demencia gondozókat. Szakemberként, több éves gyakorlati tapasztalattal rendelkezem a demencia területén.
2004-ben a törvény adta lehetőséget kihasználva kialakítottuk az intézményben a demenciával élők részlegét. A szakmai programunk a demenciával élők egyéni szükségleteit vette figyelembe, célunk az életminőség biztosítása az élet legvégső határáig.
2016-tól két évig voltam a Zselic Katolikus Idősek Otthona szaktanácsadója, és a mai napig az „Életet az Éveknek” közhasznú alapítvány kuratóriumának elnöke vagyok.
Márton-Ékes Viktória
Foglalkozásvezető, Auti-Klub
Gyógypedagógusként azt vallom, hogy minden emberben ott rejlik a fejlődés lehetősége, és megfelelő odafigyeléssel, megértéssel, támogató környezettel, illetve közösséggel mindenki megtalálhatja azt a biztonságos közeget, ahol saját tempójában kibontakozhat, és megtapasztalhatja a sikerélményt, valamint az elfogadottság örömét.
Pályaválasztásom kezdetén még nem volt egyértelmű, hogy a pedagógiai irány felé fordulok, több más szakmai lehetőség is felmerült bennem.
A későbbiekben, a különböző tapasztalatok és élmények hatására azonban fokozatosan körvonalazódott számomra, hogy a gyermekek tanítása és a segítő hivatás az, amelyben igazán el tudom képzelni az utamat.
Ezen felismerést követően jelentkeztem a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karának gyógypedagógia szakára. Egyetemi éveim alatt önkéntes segítőként részt vettem lovasterápiás fejlesztéseken, valamint az általam addig látogatott lovardában táborokat és gyerekfoglalkozásokat szerveztem. Az eközben megtapasztalt pozitív élmények hatalmasat lendítettek az akkor még kialakulóban lévő hivatástudatomon.
Proszonyák Ida
Körtánc oktató, Lélekgyógyító tánc; segítő munkatárs, Alzheimer Café és Idősek Klubja
Még középiskolás koromban döntöttem el, hogy segítő hivatást választok. Így is történt: a szegedi Egészségügyi Főiskolára jártam. Ezt követően csaknem két évtizedig védőnőként fiatal anyákat támogattam, hogy az anyaságban mind jobbá válhassanak.
Munkám során mindig nagyon közel álltak hozzám azok a családok, ahol nem csupán tanácsokra volt szükség, hanem egyéb segítségre is. Felerősödött bennem a szociális segítés iránti vágy. Ezért 1998-ban, az akkor megnyíló Borostyánvirág Anyaotthon vezetője lettem. Munkám újabb végzettséget kívánt. Így 40 évesen újra hallgató lettem, és évek alatt szociális munkás végzettséget szereztem a Pécsi Tudományegyetem Szekszárdi Főiskoláján.
Vida Attila
Foglalkozásvezető, Auti-Klub
Balassagyarmaton születtem, Nagyorosziban nőttem fel. Jelenleg a Kaposvári Egyházmegye szerpapjaként szolgálok, és a fogyatékossággal élők egyházmegyei referenseként is igyekszem jelen lenni azok mellett, akiknek különösen fontos a figyelem, az elfogadás és a megtartó közösség. Már fiatalon megtapasztaltam, milyen sokat jelent, amikor valakit szeretettel és türelemmel vesznek körül – talán ezért fordultam mindig ösztönösen azok felé, akik érzékenyebbek, sérülékenyebbek, vagy több odafigyelést igényelnek.
A sérültek iránti elköteleződésem nagyon személyes gyökerekből fakad: nővérem látássérült, így gyermekkoromtól természetes része volt az életemnek, hogy közelről tapasztaljam meg a fogyatékossággal élő emberek valóságát, küzdelmeit, erejét és méltóságát. Már kamaszkoromtól tudatosan kerestem azokat a helyeket és közösségeket, ahol jelen lehettem a társadalom legsebezhetőbb tagjai mellett. Ezek a találkozások nemcsak formáltak, hanem sok tekintetben gyógyítottak is: rengeteget kaptam a fogyatékossággal élő emberektől emberségben, türelemben, őszinteségben és szeretetben.