Középpontban az irgalmasság

A megtört Krisztus nem csak az Oltáriszentségben van jelen, hanem a megtört emberben is

A kaposvári Szent Fausztina Irgalmasság Házával régi vágya vált valóra Varga László megyés püspök atyának. Korábbi szolgálati helye, a Szent Imre-templom mellett lévő kollégiumépületben számos szolgálat indul, melyek az ezernyi bajjal küszködő, sebzett ember javát szolgálják. Test és lélek egyszerre gyógyulhat, ha teret engedünk Isten kegyelmi ajándékainak. A vízióból valóság lett. A kezdetektől a megvalósulásig terjedő időszakot vettük nagyító alá Laci atyával.

– Már püspökkészentelésedkor, illetve beiktatásodkor egyik fontos bejelentenivalód volt, hogy szeretnéd létrehozni az Irgalmasság Házát. Honnan az indíttatás?

– A hivatásom történetéhez tartozik. Amikor a kezdetekkor megértettem és elfogadtam a hívást, a Jóisten összekapcsolta az életemet a sérült, sebzett emberekkel, aztán fokozatosan kibontakozott hivatásomban az irgalom. Püspökké szentelésemkor egyértelmű volt, hogy egyetlen szó lesz a jelmondat helyett: Irgalom. A püspökszentelési mise végén ismertetett programban valóban szerepelt az Irgalmasság Háza. A szándék a Szentlélektől jött, mindenféle előkészület nélkül. Legfeljebb csak annyi, hogy Ferenc pápa egyházképében szerepel a tábori kórház. Amikor első plébánosi helyemen szolgáltam, már akkor úgy láttam, az egyházunknak nagy szüksége van a gyógyulás helyeire. Befogadtam sérülteket a plébániára, ahol szentségimádás is zajlott. E kétpólusú plébánián az Oltáriszentségben megtört Krisztus és a megtört ember volt az a forrás, ami éltette a somogysámsoni közösségeket.

– És ez folytatódott, amikor a kaposvári Szent Imre-templomba helyezett Balás Béla megyés püspök…

 – Igen, s ennek éppen 30 éve múlt augusztus 1-jén. Itt is arra törekedtem, hogy legyen szentségimádás, legyen a sérülteknek, a szegényeknek tere az egyházközségben. Püspökké szentelésemkor azonban még világosabbá vált: kell egy hely az egyházmegyében, ahol egyszerre élhetjük meg Isten dicsőítését, imádását és a sebzett, sérült emberek befogadását, gyógyítását, segítését. A Jóisten pedig küldte az embereket. Kialakult egy kis csapat az Irgalmasság Háza szervezésére, melynek tagjaival együtt imádkoztunk és közösen gondolkodtunk megvalósításáról. Először helyünk sem volt, de a püspöki székházban elkezdődött a tervezés. Még világosabb lett: kell egy hely. Sok ötletelés és keresés után esett a választás a Szent Imre Kollégium épületére.

– Amely üresen állt, hiszen be kellett zárni. Elfogytak a tanulók.

– Valóban ekkor jött az ötlet: legyen ez az Irgalmasság Háza, alakítsuk át olyan hellyé, ahol a középpontban az imádás, a dicsőítés áll, és ehhez alakítsuk a többi szolgálatot, amely az egyész ember gyógyítását szolgálja, hiszen az ember test, lélek és szellem. Ha az ember spirituális része megsebződik – például: téves, hamis istenkép, bűnben való állapot, vagy olyan seb, amit a bűn okozott – akkor azt gyógyítani kell. Ehhez nincs kompetenciája az egészségügyben dolgozóknak. A pszichiáter vagy a pszichológus nem tud feloldozni senkit a bűnei alól. Arra gondoltam, legyen egy olyan hely, ahol a psziché gyógyulásában tudunk segíteni, és ugyanott legyen egy olyan hely is, ahol az ember spirituális része is gyógyítható. Tele van korunk hazugsággal, hamis ideológiákkal, és ha nem mondjuk ki az igazságot, akkor nem tud gyógyulni az ember intellektusa, pedig szükséges, hogy az igazságkereső értelmünk is gyógyuljon. Ezért van egy nagy előadóterem, ahol folyamatosak lesznek az igazságot hirdető tanítások. Segítünk felfedezni, s megtanítani az embereknek, hogy ki Isten és ki az ember, hogy felfedezhessék identitásukat.

„Az ember test, lélek és szellem. Ha az ember spirituális része megsebződik, akkor azt gyógyítani kell. Ehhez nincs kompetenciája az egészségügyben dolgozóknak.”

– S milyen helyszínek, színterek lesznek még?

– A középső szinten a Jubiláte Imádság Háza kap helyet, hogy forrásként működhessen. A hét valamennyi napján folyamatosan folyjon az ima reggeltől estig. Ebből már valamennyi megavalósult, de teljessé szeretném tenni és ökumenikussá. Meghívom protestáns testvéreinket is, hogy kapcsolódjanak be a dicsőítésbe, az imádásba. A szentséggel való gyógyítás, az imával, a közbenjáró imával való gyógyítás is itt folyna, hiszen a kegyelem áthidalhatja azokat a helyeket, helyzeteket, ahol az orvostudomány kompetenciája a határához ér. Szeretném, ha lennének ilyen lehetőségek a gyógyulásra, szabadulásra vágyóknak, hiszen szellemi harc van, folyamatosan működik a gonosz. Muszáj tanítani azt is, miként kell megvívni vele, hogyan kell visszatérni az Igazsághoz. A gyóntatás, mint a gyógyulás helye, az irgalmasság széke. Ekkor a terápia mellett, ha szükség van rá, szembesítjük testvéreinket az igazsággal: „amit tettél, az bűn, ha megbánod, fel tudunk oldozni, meg tudsz szabadulni terheidtől”. Ez a spirituális, kegyelmi rész gyógyítását jelenti. Ahogy belépünk az épületbe, a földszinten találjuk az Egészségért szolgálatot, ahol a pszichét gyógyítjuk. Több mint 10 szakemberrel kötöttünk szerződést; olyanokkal, akik örömmel segítenek nekünk a szolgálatban. Szent Kalkuttai Teréz anya szerint korunk leprája a magány, ezért távolabbi terveink között szerepel, hogy legyenek befogadó közösségek; olyan helyek, ahol örülnek nekünk, ahol keresik és meglátják bennünk a jót. Szembesítik testvéreinket az igazsággal, mellé állnak, és segítik őket megtérésükben. Ugyancsak a földszinten lesz egy kávézó is, ahova be lehet térni az utcáról is kávézni, beszélgetni. Reményeink szerint a testi egészség megőrzésében is tudunk segíteni gyógymasszőr és gyógytornász közreműködésével.

– Ha visszagondolsz arra az időszakra, amikor az Irgalmasság Háza még csak gondolat, még csak lelki intézmény volt, milyen apró gyümölcsökre emlékszel?

– Egyik legizgalmasabb gyümölcs számomra az a kis csapat, amely hétről hétre összegyűlt imádkozni, beszélgetni, s megérintett bennünket a vízió. Ennek a kis csapatnak a kapcsolatrendszere fokozatosan formálódott, mélyült. Ez a mag hordozta pár éven keresztül e vízió megszületését. Mivel nem tudtuk megvalósítani az imádság terét, elkezdtük a püspökségen. Két és fél éve a kápolnában zajlik a Jubiláte Imádság Háza szolgálat. Hétköznaponként a hivatali idő végéig, a mai napig folyamatosan érkeznek a testvérek, akik felajánlanak egy-egy órát az Jubiláte Imádság Háza szándékaira. Ezt csak át kell ültetni ebbe a házba. Az is egyértelmű volt püspökségem kezdetén, hogy szükség van dicsőítő csapatra. Így kezdtük el szervezni a Meghívtál Zenekart. A székesegyházban, illetve a II. János Pál pápa Körkápolnában rendszeresen szolgáltak kedd esténként a püspöki misén, utána pedig dicsőítést tartottunk. Ez is az előkészítő időszak gyümölcse, ami tovább növekedett. A Meghívtál nemcsak dicsőítéseken szolgál, nagyobb koncertekre is készülnek. Ennek nyitánya volt a 30 éves Kaposvári Egyházmegye napjának délutánja, a Kossuth téri másfélórás dicsőítés.

– Ha két év múlva újra beszélgetnénk, mit válaszolnál arra a kérdésre, hogy elégedett vagy-e?

– Akkor leszek elégedett, ha ez tovább növekszik, ha kinőnek újabb, olyan házak, ahol a szenvedélybetegségükből gyógyulni vágyók imával, munkával, közösségi élettel végzik a terápiát és a rehabilitációt. Mivel 24 évig voltam a Szent Imre-templom plébánosa, az általam megkezdett szentségimádás példájára a Kárpát-medence számos templomában megszerveződött. Úgy vélem, sok helyen kellene létrejönni Irgalmasság Háznak. Vagy ebben, vagy más formában. Ha az irgalmasság cselekedetei a megtört ember felé és az Eucharisztia összekapcsolódik, akkor a családokban és az egyházközségek közösségeiben is nagy dolog születhet, mert a megtört Krisztus van ott az Oltáriszentségben, és a megtört Krisztus van ott a megtört emberben is.