A gyógypedagógiában napjainkban végbemenő paradigmaváltás képviselője vagyok: az ember mint személy érinthetetlen lényégét hangsúlyozom. Eszerint a fogyatékossággal élő személyek teljes értékűek, teljes életet élhetnek, azonban ehhez társadalmi tudatformálásra, valamint sokoldalú, támogatott életvitel biztosítására van szükség.

Szakmai identitásomat nagymértékben meghatározza a hitem. Szeretnék eszköz lenni Isten kezében, s reményt vinni a reménytelennek tűnő helyzetekbe, miközben nekem is lehetőségem van megéNémeth Adriennlni a csodákat.

Az Irgalmasság Házában szintén önkéntes társaimmal Auti-klubot szervezünk autizmussal élő fiataloknak. Ennek célja önmagunk és a világ
felfedezése, valamint a közösségépítés, mely a „ház falain kívül” is folytatódik, s beépül a mindennapokba, így lehetőség van megélni a kapcsolatokban rejlő szeretetet.