Május 28-án a Tehetsz magadért? ismeretterjesztő sorozat 3. alkalmára került sor.
Ezúttal az Alkotókuckó néven működő művészetterápiás csoportfoglalkozás sorozat került bemutatásra. Sokan nem tudják, mit is takar a művészetterápia fogalma, s a gyakorlatban mire is vállalkozik az, aki egy ilyen alkalomra bejelentkezik. Ezt a homályt igyekeztem gyakorlatias formában eloszlatni a szép számban megjelent érdeklődők számára.
A művészetterápiás csoportfoglalkozások valóban nagyszerű alkalmak arra, hogy „tegyünk magunkért”. Ilyenkor a rajzolás, a festés, agyagozás, valamilyen alkotási technika, eszközként szolgál, hogy mélyebben találkozzunk önmagunkkal és egymással. Lelkünk mélye a mindennapok szorításában sokszor saját magunk számára is nehezen elérhető, de a képek és színek világa által sokszor könnyed és játékos formában, mégis nagyon mélyen és őszintén tud szólni hozzánk. Ez egy szelíd és kreatív önismereti lehetőség, ahol az alkotás élménye gyógyít, helyre rak, megértet és felfrissít. A csoport pedig gazdagít, felemel, megtart, visszatükröz, enyhíti a magányt.
Az érdeklődőknek sokat írhatok, beszélhetek, mesélhetek arról, mi is történik egy ilyen csoportos foglalkozáson, mégsem tudják igazán elképzelni, amíg saját élménnyé nem válik. Bevezetőként az én saját tapasztalataimról beszéltem, megmutatva néhány saját rajzomat és elmesélve, mit ismertem fel belőle, mit éltem meg az alkotás alatt. Hogyan modellezte a rajzolási folyamat azt a tudatalatti működésmódot, ahogyan más helyzetekben is megnyilvánulok…
Az est nagyobbik részét az élményszerzésnek szántam. Egy kis rajzolásra hívtam meg a hallgatóságot, és nagy örömmel láttam, hogy mindenki szívesen részt is vett benne. Az erőforrásainkkal dolgoztunk. Először írásban vettük számba, mi minden jelent számunkra erőforrást, feltöltődést, majd a felsoroltak közül valamelyiket rajzban is meg kellett jeleníteni. Az Alkotókuckóban jóval kisebb létszámú a csoport, ezért ott könnyebben létrejönnek az egymás közötti kapcsolódások, de szerettem volna, hogy az esten résztvevő nagyjából 25 személy is bele tudjon kóstolni a csoportélménybe. A kommunikáció a képzőművészet eszközeivel történt, egy nagy közös rajzpapíron, vonalakkal, színekkel. Ahogyan egyik résztvevő megjegyezte, az elkészült közös mű olyan lett, mint amilyen az élet. Benne az erőforrásokkal, a nehézségekkel is, a kapcsolatok hálójával, és annak időnként terhes kuszaságával együtt. Végül arra kértem az alkotókat, mindenki adjon címet néhány személy rajzának és írja mellé. Lélekemelő ajándékként vihette haza mindenki saját rajzát és a többiektől kapott címeket, és bízom benne, hogy az egész est élményét is. A lelkes, felfrissült tekintetek erről árulkodtak.
Az Alkotókuckóban június 11-én és 25-én ismét várom az érdeklődő nyugdíjasokat és a többi korosztályt is, akik velünk tartanak 9-12 óráig egy újabb színes együttlétre.
Szerző: Dr. Magyar Éva művészetterapeuta, orvos
Fotó: Kovács András