„Nemcsak a nagy szentek találkozhatnak Istennel” – ezekkel a szavakkal adott hálát az egyik résztvevő, aki életében először tapasztalta meg, milyen egy Szent Ignác-i lelkigyakorlat.
Az Irgalmasság Háza küldetésében kulcsfontosságú a személyes istenkapcsolat támogatása, ezért működik benne a Jubilate Imádság Háza, mely sok más program mellett többféle lelkigyakorlatot is szervez a festői szépségű zselici dombok között rejtőző Kaposszentbenedeki Postra Pacis Lelkigyakorlatos Központban.
A Szent Ignác-i lelkigyakorlatokban az évszázados tapasztalatokban kiérlelt imamódok és keretek teremtenek különleges lehetőséget arra, hogy minél bensőségesebben találkozzunk Istennel. A csoportos megosztások helyett itt a csendben, „az Isten és én” kapcsolatban nyílnak kapuk, az Úr szerető tekintete alatt találkozunk valóságunkkal. Akár a háromnapos, akár az öt- vagy nyolcnapos folyamatra szegődtünk el, a személyes kísérésben, a négyszemközti találkozásban személyre szabott segítséget kapunk ahhoz, hogyan találhatunk rá Isten szeretetére, a békére és örömre, hogyan imádkozhatunk, hogyan rendeződhet életünk.
„Több személyes megszólítást kaptam a Szentíráson keresztül az Úrtól ebben a három napban, mint egész eddigi életemben. Kulcsot kaptam a személyes beszélgetéshez Jézussal.”
Az Ignáci Lelkiségi Központ (Manréza) többéves képzéseiben és továbbképzésein formálódó lelkigyakorlat-kísérők olyan imádkozók, akik útitársként segítették, hogy a Szentlélek vezetésével sok gyümölcs teremhessen.
Íme egy csokor a hálaadó vallomásokból:
- „A lelkigyakorlatban szabadságot kaptam: legitimációt arra, hogy bármilyen módon megszólíthatom Istent, és Ő a számomra érthető, befogadható formában fog válaszolni.”
- „Rendezettséget adott. Visszataláltam a Forráshoz. Jó volt újra felfedezni a Mindenható szeretetét.”
- „Ezek alatt a napok alatt Isten szívének egy újabb mélységét tapasztalhattam meg, és úgy érzem, az Istennel való kapcsolatom egy új szintre került.”
- „Jó volt csendben lenni. Istennek hála, úgy érzem, hogy át tudtam adni az Úrnak egy gondomat.”
- „Olyan volt ez az elvonulás Istennel, mintha három napig az Ő jelenlétében ‘pácolódtam’ volna. És bár nem oldódtak meg azonnal a problémáim, és nem kaptam minden kérdésemre egyértelmű választ, mégis új látásmódot, új békét és új eszközöket kaptam, amikkel tovább léphetek.”
- „Szerintem mindenkinek kötelező lenne évente legalább egyszer elmennie egy ilyen lelkigyakorlatra. Főleg azoknak, akik sokat szolgálnak!”
- „Krisztus megerősített önzetlen, odaadó szeretetében. Ő hozzám tartozik, én pedig Őhozzá.”
- „Csendben megújuló élet, személyessé vált Ige, a kísérőm személyében közel jött az engem halló, látó és szerető Isten.”
- „Nekem ez a néhány nap lelki szanatórium volt. Nyugalom, csend, béke volt a szívemben. Ha most valami problémám van, mindig ezekre a napokra gondolok, és szinte felrepít. Hálásan köszönöm, hogy elmehettem és ott is maradhattam.”
- „Nagy hála van bennem ezért a három csendes napért! Csodás felüdülés volt a lelkemnek! Amiket az imában kaptam, nagyon sokat segítettek. Jó csendben lenni, és hogy kapunk segítséget a személyes kísérésben.”
Dicsőség és hála Istennek!
Szerző: TJM
Fotó: TJM