Bár a nyár teljes erővel tombol, mielőtt még szabadságra ment volna mindenki, néhány programmal még gazdagítottuk a nyár színeit az Irgalmasság Házában és annak falain kívül is.
Július 9-én ismét „bekuckóztunk” az Alkotókuckóba, hogy a művészetterápia eszközeivel ránézzünk, mik a kincseink és melyek a hiányaink. Ez alkalommal magazinok, újságok kivágott részleteiből állt össze kinek-kinek a kompozíciója. Bár ezúttal nem kellett rajzolni, egyedisége, és egyénisége mégis mindenkinek megmutatkozott az alkotásán. Mennyire fontos időnként számba venni, mennyi kincsünk van, mennyi mindennel rendelkezünk, mi mindenért adhatunk hálát! Családias, kiscsoportos légkörben igazán megerősítő és továbbvivő erővel bírt ez a 3 órányi együttlét.
Július 13-án szakmai csapatunk egy része az Irgalmasság Házából felkerekedett, s ezúttal a kaposvári Campusba látogattunk el. Az igencsak nagy létszámú és gazdag programokat kínáló Pálferis Nyári Táborba kaptunk meghívást. Szombat délelőtt során 5 egymással párhuzamosan futó workshopot tartottunk. Ezáltal nemcsak bemutattuk, milyen sokoldalú segítő és önismereti lehetőségek állnak rendelkezésre az Irgalmasság Házában, hanem ki is lehetett próbálni, és a gyakorlatban megismerkedni a coaching, a segítő beszélgetés, a bibliodráma, a biblioterápia és a művészetterápia adta lehetőségekkel. Nagy volt az érdeklődés, sok lelkes résztvevővel.
Bár a hőség erősen próbára tett bennünket, a művészetterápiás workshopon a lelkünk erdei tájakra barangolt és szó szerint hűsölt, felfrissült. A hozzám bejelentkezett 18 résztvevő egy kis betekintést kapott, hogyan lehet kreatív és játékos formában dolgozni az önismereten. Egyszerű volt a kezdő feladat, amit az is meg tud „lépni”, aki nem olyan gyakorlott a rajzolásban. Egy fát kellett mindenkinek rajzolnia. A csoporttá formálódás azzal kezdődött, hogy kinek-kinek a fája „helyet keresett” magának a nagy közös rajzlapon. De a kapcsolódás nem csak a papíron történt meg, közvetett formában, hanem a kreatív folyamat lényegesen felgyorsította a résztvevők együttműködését, ismerkedését, csoporttá formálódását. Közös munkaként, csodálatos tájak, erdők, hegyek születtek, ezzel párhuzamosan felismerések, kapcsolódások, lelki töltődés. Bár mindenki „csak” fát és egy kis környezetet rajzolt hozzá, mégis a végére fellebbent a fátyol a titokról, valójában saját magát és saját életét, annak egy aspektusát rajzolta meg. Köszönöm a csoportnak, hogy ilyen nagy nyitottsággal és lelkesedéssel vettetek részt ezen az önismereti kalandon, és hogy betekintést adtatok, „lelketek tájaira”, gazdagságába, ahol töltödhettünk, frissülhettünk, gazdagodhattunk.
Szerző: Dr. Magyar Éva, művészetterapeuta, orvos
Fotó: Dr. Magyar Éva, művészetterapeuta, orvos
