Alkotókuckó név alatt a Szent Fausztina Irgalmasság Házában művészetterápiás csoport-alkalmak indultak nyugdíjasok számára.
Május 14-én egy 5 fős csoporttal ültünk asztalhoz alkotni és beszélgetni.
A nyugdíjas korosztálynak sajnos gyakori küzdelme a magány. A munkahelyi nyüzsgés után gyakran űr keletkezik az életükben. Vágynak tartalmas programokra, értékes tevékenységekre, társas kapcsolódásra, beszélgetésre, ráadásul az életkor előrehaladtával még inkább szembesülnek sokféle nehézséggel, testi korlátokkal, betegséggel, veszteségekkel. Az Alkotókuckó nevű csoportfoglalkozásokat válaszként indítottam el, hogy a felsorolt nehézségekkel szemben segítséget, könnyítést, értékes társas kapcsolódási lehetőséget, megértő közeget hozzak létre. Ugyanakkor a rajzolás, alkotás egy új tevékenységként újabb lendületet és a gyermeki játékosság örömét is adja.
A csoportfoglalkozást ismerkedéssel kezdtük. Az asztalra kitett különböző képek közül választva mindenki elmondta, hogyan kapcsolódik hozzá az adott kép. Ez is segített, hogy egymással könnyebben osszuk meg érzéseinket, megéléseinket. A csoport tagjai, bár többnyire még nem ismerték egymást, gyorsan bizalmat szavaztak egymásnak. Csodálatos volt érezni az egymás felé irányuló figyelmet, elfogadást, megértést és támogatást. E kedves és értékes emberek által a csoport valódi gyógyító közeggé formálódott.
Hogy mit is csináltunk valójában? Mit alkottunk? Egy nagyon egyszerű dolgot. Mindenki választott egy színt az olajpasztell kréták 48 árnyalata közül, s ezzel kellett csigaszerűen körözni a lapon kifelé, majd be a középpont felé addig, ameddig csak jól esett. Ez a nagyon egyszerű rajzfeladat sok mindent bemutatott a résztvevőknek. Megmutatta, hogy függetlenül attól, van-e valakinek rajztehetsége, vagy nincs, művészetterápiás foglalkozáson bárki nyugodtan részt vehet. Az is kiderült, hogy itt nem osztályozzuk a rajzokat, mint az iskolában, és rossz megoldás sincs. Megtapasztaltuk, hogy az egyforma és egyszerű feladat ellenére mindenki rajza más és más lett – vagyis egyedi.
Mert a rajzolásban mindig nagyon őszintén megjelenik a személyiségünk,
a pillanatnyi érzéseink, lelkünk aktuális szükségletei és üzenete.
Ezeket igyekeztünk is kicsit feltárni, ami nagyon izgalmas volt. A csoport tagjai előbb elmondták, milyen címet adnának az adott személy rajzának és milyen asszociációk jutnak eszükbe a rajz kapcsán. Nagy kreativitással születtek a címek, meglátások. Az alkotó csak a végén mondta el saját címét és megéléseit. Megérintő pillanatok voltak, amikor többen annyira eltalálták, ráéreztek, mi zajlott az alkotóban. Ugyanolyan értékesek voltak az újszerű meglátások is, mert ezzel új perspektívát, más megközelítést ajándékoztak a résztvevők egymásnak.
Persze nem csak ilyen egyszerű rajzfeladatokat szoktam feladni. Van, hogy egy adott témához fantáziából kell rajzolni valamit, máskor közös alkotásra kerül sor egy nagy papíron. Szoktunk dolgozni akvarellel, agyaggal, újságkivágásokkal, porpasztell krétákkal, stb. Emellett zene vagy vers is gazdagíthatja a repertoárt. A lényeg az, hogy az alkotásban a lelkünk szabadon megszólalhasson. Maga az alkotás élménnyé, gyógyító folyamattá válik, a létrejött kép pedig segít jobban meglátni és megérteni önmagunkat.
A két óra, 10-től 12 óráig, nagyon gyorsan elsuhant. Aki még ráért, ott maradt egy kis közös sütizésre és kötetlen beszélgetésre. Kiderült, hogy bizony többen nagyon finom süteményeket tudnak sütni. Erre is lehetőség nyílik a továbbiakban, hogy bemutassuk és megkóstoljuk egymás csodás finomságait.
A foglalkozáson résztvevő személyek megállapították, hogy ilyen alkalmakra sok nyugdíjasnak lenne igénye és szüksége, csak el kell hozzájuk juttatni az információt. Hogy ez valóban megtörténjen, a cikket olvasókat is kérem, osszák meg ezt a lehetőséget szóban vagy interneten azokkal, akiket érdekelhet.
Szerző: Dr. Magyar Éva, orvos, művészetterapeuta
Fotó: Dr. Magyar Éva, orvos, művészetterapeuta
