2025. november 14-én, pénteken 17:30 és 18:30 között dicsőítő szentségimádás volt a Szent Fausztina Irgalmasság Háza nagytermében. A zenei szolgálatot Csiszér László vezette, akinek az alkalomról szóló személyes gondolatait olvashatjátok alább.
A ma esti dicsőítésben nagyon erősen megérintett az az igazság, amelyet a Szentlélek hozott elénk: Jézus a Világ Világossága, az az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. Olyan gyönyörűen fűzte tovább bennem Isten Lelke ezt az igét, és mutatta meg, hogy Jézus valóban világosságot akar hozni az életünk konkrét helyzeteibe — főleg azokba, ahol úgy érezzük, hogy nem látjuk a következő lépést, nem tudjuk, merre menjünk, mit tegyünk vagy mondjunk.
Jézus ma egy hitlépésre hívott: kezdjük el hinni és kimondani, hogy Ő valóban a világosság. Hogy Ő abba a helyzetbe is világosságot tud hozni, amely előttünk áll. Hálát adtam ezért Istennek, mert újra megéreztem: Igen, Jézus, Te vagy a szívem világossága, Te vagy a gondolataim világossága, a családom, a közösségem, az egyházam és a szolgálatom világossága.
Olyan sokszor nem akarjuk elfogadni azt a világosságot, amit Jézus hoz, hanem inkább mindenféle emberi megoldás után keresgélünk. Pedig rögtön ezután énekeltük a dalt: „Jézus, Jézus, Te vagy a válasz minden kérdésemre.”
Ez nagyon erősen szíven talált. Mert igen: sokszor még keresztényként is mindenféle gondolatokba kapaszkodunk, mindenféle válaszokat próbálunk összeszedni — csak éppen Jézushoz nem lépünk oda először. Pedig a legkézenfekvőbb ez lenne.
Ma este Jézus azt hozta el, hogy az igazi dicsőítés az, amikor befogadom az Ő igazságát, és hagyom, hogy ez az igazság életté váljon bennem. Így dicsőül meg Isten: amikor az Ő igazsága valósággá lesz az életemben. És tovább fűzve a „Jézus, Te vagy a válasz” gondolatát: igen, oda kell lépnem hozzá, és meg kell kérdeznem Őt, mert Jézusnál biztosan ott a válasz.
A Szentlélek a szívemben két dalt is összekapcsolt. Az egyik: „Romjaimba élet száll…” Sokszor a romjaink fölött csak siránkozni szoktunk, de Jézus felemel. Innen mentünk át a következő dalba: „Meghajlok keresztednél, megnyílt a menny, elvégeztetett.”
És itt vált bennem minden emelkedetté: ha Jézust mint világosságot befogadom a szívembe, akkor Ő valóban világosságot kezd hozni a konkrét élethelyzeteimbe. Ha Őbenne akarom megtalálni a válaszaimat, akkor felemel — és ebből valódi dicsőítés fakad.
Hálát adok Istennek ezért az estéért, azért, hogy együtt imádhattuk Őt. A záró dal így szólt: „Tegyél engem pecsétnek, tegyél a karodra…” Annyira erős volt újra megvallani, hogy Jézus tüzének lángjai égjenek bennünk. A kegyelem készen áll arra, hogy megnyilvánuljon az életünkben. Isten elvégezte, megnyitotta az utat, amelyen járnunk kell. Nekünk csak a hit lépését kell megtennünk, hogy megragadjuk az elkészített kegyelmet — úgy, ahogy a vérfolyásos asszony is megragadta Jézus jelenlévő erejét. Kinyúlt hittel, és ami addig lehetetlen volt, valósággá vált.
A következő ilyen szentségimádás 2025. december 5-én 11:00-től 12:00-ig lesz. Gyertek és dicsőítsünk együtt!
Szerző: Csiszér László
Fotó: Kovács András Bernát