2022 októberében, az országos karizmatikus találkozót követően, imában kértem Istent, hogy mutassa meg: mire hív, mit csináljak? Az első, ami feljött bennem, az Irgalmas Jézus képe volt… Arcot és alakot ábrázolni kőmozaikban nagy munka, s közel életnagyságban lehet megoldani szépen, ez pedig nagy falat! “Mutass valami mást is Uram!”
A második meghívás egy keresztút 14 stációjára szólt… Ez sem kisebb munka. Eddig az V. állomást készítettem el a keresztútból, de a többi még várat magára. Viszont akárhányszor felajánlottam egy kisebb “zarándoklatot”, vagy templomi áhítatot, mindig az Irgalmas Jézus képét kaptam, és mindig szembe jött velem. Az utolsó ilyen”Mutasd meg, mit alkossak?” kérdésemre 2023 áprilisban, a nagyhéten, a szegedi alsóvárosi Havas Boldogasszony templomban, ugyancsak az Irgalmas Jézus képe volt a válasz. Ekkor elhatároztam, hogy annyi meghívást, megerősítést kaptam rá, hogy most már a húsvét után neki fogok állni.
Először egy életnagyságú képre gondoltam, de kiszámoltam, hogy 90 cm x 200 cm méretben az alkotás kb. 170 kg lenne, amit nem fogunk tudni mozgatni, ha elkészül, mivel a helyét akkor még nem tudtam. Így optimalizálva a kép méretét és tömegét a 65 cm x 130 cm-es méretnél maradtam. Ahol a gránitlapot vágattam hozzá alapnak, kész “paradicsomkertbe” vezettek, mert rendkívül sokféle 1 cm vastag gránitlapból tudtam választani, melyeket harapófogóval tördelve készítettem el a mozaikot.
Aki ismeri az Irgalmas Jézus képet, azt is tudja, hogy hozzátartozik az Isteni Irgalmasság rózsafüzére, melyet a katolikus egyházban szokásosan nagypéntektől Irgalmasság vasárnapjáig (húsvétot követő vasárnap) tartó kilencedben imádkozunk, minden napra más-más szándékra felajánlva az imádságot. Azt az indíttatást kaptam, hogy miközben készítem a mozaikot ezt a kilencedet imádkozzam: minden nap az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét, valamint az adott munkafolyamat megpróbáltatásait és a vele járó fájdalmakat is felajánlva az aktuális szándékra.
Egyszer imádkoztam végig a kilencedet, de voltak olyan szándékok, amikre több héten keresztül. Például a tisztítótűz fogságában szenvedő lelkekért 7 héten keresztül ajánlottam fel az imádságot és az áldozatot. Éppen ezért a mozaik kerete a rózsafüzér imádkozásához segítségként kicsi és nagy szemekből tevődik össze.
A képet április 19-én (az Irgalmasság vasárnapját követő héten) kezdtem el, és július 25-én, szent Jakab apostol napján készültem el… Csak tippelni tudom: kb. 120 óra munka van benne.
Már javában raktam, mikor újra kértem imában Istentől, mutassa meg, hova forduljak, kit keressek vele, ha elkészül, mert azt kezdettől fogva tudtam, hogy ez valahova kell, nem magunknak lesz. Kaptam egy képet: egy belső tér, fehérre meszelt falak, néhány lépcső, s egy oldalajtó nyílása volt rajta… Talán valami kápolna, gondoltam. Helyzetem érdekessége, hogy több kápolnaépítésről is értesültem ez idő alatt. Ilyenkor persze felvetődött bennem a kérdés: Lehet, hogy oda kell? Most kérdezzem meg, nem éppen egy Irgalmas Jézus mozaikot akartak benne elhelyezni, mert nálam pont van egy? Tolakodó és tapintatlan lennék ezzel. Így csak azt kérdeztem meg, milyen titulusra szentelik a kápolnát? Így kiderült számomra, hogy mégsem oda kell elhelyezni a képet. Volt ugyan egy elképzelésem, hogy a belső tér képe alapján hol is kellene érdeklődnöm, de ehhez kértem még megerősítéseket, melyeket közben a szentmisék prédikációin meg is kaptam. Így augusztus 11-én felkerestem Varga László püspök atyát, akihez a „szálak” vezettek, elmondtam a mozaik rövid történetét, küldtem egy képet hozzá, s másnap kora reggel megkaptam az igenlő választ, így a gránitmozaiknak meglett a helye!
Az egész kép egy imádság, és imádságra hív, valamint arra, hogy belépjünk ez által az Isteni Irgalmasság jelenlétébe és mélyébe, hogy megéljük és továbbadjuk minden élethelyzetben: „Jézusom, bízom Benned!”
Szerző: Szigetiné Hornung Krisztina
Fotó: Kovács András Bernát