Az első kalimbapróbánk kicsit olyan volt, mint amikor az ember először próbál pálcikával enni – először ügyetlenkedünk, de reményeink szerint idővel mégis összeáll a dolog. Kezdésként mindenki kézbe vette a hangszerét; nézegettük, próbálgattuk, hogyan is kell megszólaltatni. Az első hangok persze kicsit esetlenek voltak, néhányunknak pedig az is kihívást jelentett, hogy egyáltalán ne ejtsük el a kalimbát. De aztán, amikor megtaláltuk a hangokat, egyszerűbb dallamokat is kipróbáltunk.
Voltak pillanatok, amikor úgy szóltunk, mint egy összehangolt tücsökzenekar… máskor pedig inkább úgy, mintha valaki véletlenül rálépett volna egy macska farkára. De ez senkit sem zavart – inkább jót nevettünk, és újra próbálkoztunk.
A végére mindenki ráérzett a kalimba hangulatára, és felcsillant a remény, hogy jó lesz majd. A lényeg, hogy jól éreztük magunkat. Ha ilyen marad a hangulat, a Tücsökzene Klubnak szép jövője lesz! És mivel csak egy kis lépést tettünk, de megtettük – ha bárkinek kedve van csatlakozni, tegye bátran. Bizton állítom, hogy semmiről nem maradt le, csak a jó hangulatról.
Szerző: Matykóné Szántó Mária
Fotó: Kovács András Bernát